Nevessek vagy sírjak?

A magyar nép már hozzászokott ahhoz, hogy ha bármije van, akkor bizony azután adót kell fizetni. Ez így rendben is van, beletörődtünk, még ha nem is örültünk. Most viszont jön az új hóbort. Mostmár azután is adót kell majd fizetni, ami nincs? Gyermektelenségi adó. Már maga a kifejezés is csodás. A lényege ugye az, hogy akinek nincs gyereke annak különadót kell fizetnie, mivel nem kell gyerekre költenie, neki úgyis olyan sok marad. Ezen a gondolatmenten haladva én rengeteg új adót tudnék kitalálni és bevezetésre javasolni. Lehetne például adó kopaszoknak, mivel sokat spórolnak azon, hogy nem kell a hajukkal foglalkozni, vagy lehetne különadó az analfabétáknak is, mert milyen dolog már az, hogy ők egy fillérrel sem támogatják a könyvkiadókat, újságosokat, stb. Ugye milyen elmebeteg ötlet? Pont akkora, amekkora a gyermektelenségi adó ötlete.

Vegyük például egy fiatal pár esetét, akiknek volt akkora szerencséjük, hogy minden megadatott, lakás, ne adj isten egy egész ház, biztos anyagi háttér, munkahely. Szeretnének gyereket, de nem jön össze. Nincs egészségügyi probléma a háttérben, próbálkoznak is, de mégsem jön a baba. Szerintem mindenki fel tud mutatni legalább egy ilyen párt a környezetében, akik ebben a cipőben járnak. Mert tetszik tudni döntéshozó urak, az nem úgy működik ám, hogy megnyom az ember egy gombot és másnap reggel a reggeli újság mellé a gólyanéni leteszi a kispólyást. Na az ilyen emberekkel mi is lesz? Külön home-videóval kell majd bizonyítani, hogy ők isten bizony próbálkoznak, de mégsem jön a gyerek? Mondjuk nem is rossz ötlet, mert ugye akkor ezen ügyek kivizsgálására lehet alakítani egy gyermektelenségi minisztériumot, tanácsadói testületet, szakértői csoportot, vizsgáló bizottságot, tehát munkahelyteremtésnek sem utolsó. Milyen szépen tömhetnék a zsebüket a haverok a parlamentben, miközben egész nap házivideókat néznek, és közben azon morfondíroznak, hogy vajon teljes erődobással küzd-e az a két szerencsétlen a gyerekért vagy csak úgy ímmel-ámmal.

Kicsi a gyerekvállalási kedv. Nem a kedv kicsi uraim, hanem a lehetőségek korlátozottak. Akarhatok én gyereket, ha nincs miből felnevelni. Vagy mi van akkor, ha nem akarok? Mi van akkor, ha élvezném az életemet, utazgatnék, tanulnék, szórakoznék még? Nehogy már más mondja meg nekem, hogy én érzelmileg, anyagilag érettnek érzem-e magamat a gyerekvállaláshoz. Veregessük csak a vállát annak a sok értelmi zűrzavarban szenvedőnek, akinek az a jelmondata, hogy ahol x gyerek elfér, ott elfér az x+1 gyerek is. Persze, aki megengedheti magának, annak minden tiszteletem. De ne az én adómból fizessék már ki ezeknek az iskoláját, óvodáját. Azt, aki az iskolatejért, a tankönyv támogatásért, az ingyen menzáért, stb. kuncsorog, azt ne állítsuk már példaképnek az ország elé. Mindenki nyújtózkodjon addig, amíg a takarója ér, legyen az lakás, autó, utazás, gyerek bármi. Ha valaki nem tud bevállalni egy gyereket, mert egyszerűen nincs miből, vagy nincs meg a megfelelő párja például, ne rúgjunk már abba bele még egyet, hogy akkor fizess paraszt.

Azt tudnám ilyenkor hol vannak a jogvédőink? Ennek az ötletnek még a csíráját is el kellett volna pusztítani, nehogy valami barom tényleg bevezesse. Bár ha belegondolok, hogy mennyivel jobban jártunk volna, ha a politikus és képviselő uraink kedves szülei is inkább gyermektelenségi adót fizettek volna ahelyett, hogy gyereket vállaltak, nem is érzem olyan hülyének ezt az ötletet.

Az X-faktor és a Megasztár láttán egy dolog foglalkoztat. Mégpedig az, hogy ilyenkor a semmirekellő, semmit fel nem mutató, két értelmes összetett mondatot kinyögni nem tudó celebjeink ugye baromira szégyellik magukat akkor, amikor meglátjak a kis "vidéki" fiatalokat, akik nem trendi ruhában, nem profi sminkes által kivakoltan, nem 5 fodrász áltál frizurázottan kiállnak egy tök üres színpadra, és olyat adnak az embereknek amit ők legvadabb álmaikban sem fognak? Ugye ilyenkor mélyen magukba néznek? Lehet, hogy nem tökéletes külsejűek, de mégis szebbnek láttam a kis dundi lányt aki pironkodva állt ki a színpadra fantasztikus hanggal, mint az agyon ajnározott szépségeinket akik hatalmas önbizalommal heherésznek a tv-ben értlemetlenségeket.

A kérdés persze csak költői. Aki képes végighaknizni az életét a hátsóját mutogatva, téve mindezt büszkén, aki képes egy aktfotózás után azt nyilatkozni, hogy ő szégyenlős, attól sajnos nem várható el az önkritika gyakorlása. Pedig mennyivel szebb világot élhetnénk....

index.hu/belfold/2010/05/19/ertelmetlen_a_harom_dobas/

Már itt az elején rögtön leszögezem, hogy mélyen egyetértek. Nem találok olyan okokat, ami megmagyarázná, hogy miért kell adni három esélyt egy társadalomba beilleszkedni nem tudó és nem akaró egyednek arra, hogy megváltozzon, jó útra térjen, bűnbánást gyakoroljon. Amíg bárki bármit megúszhat felfüggesztett börtönnel, jó magaviselettel vagy egyszerűen azzal, hogy a Tisztelt Bíró Úr előtt mélyen megbánja tettét, legalább annyi elrettentés legyen már ezeknek a semmirekellőknek, hogy a 3. után talán egy életre hűvösre teszik. Mondjuk nincs min csodálkozni, amíg létezik az a szó, hogy „megélhetési bűnöző”, vagy amíg ilyen mondatoknak, mint a következő létjogosultsága van az országban: „A kisebb bűncselekményeket sokszorosan elkövetők tehát nem számítanak visszaesőnek, csupán bűnismétlőnek.” Tágra nyílt szemekkel kérdezem, hogy TESSÉK?? Ha mindennap csak épphogy kicsit lop valaki, akkor annak a jutalma csak egy ejnye-bejnye? Próbálják ki kedves törvényhozó Urak és Hölgyek! Mindennap tegyenek ki a pénztárcájukból egy 20 ezrest, és gondolják azt, hogy minden nap egy megélhetési bűnöző áldozatául estek. Ha egy átlag hónapot számolok, és egy nem túl telhetetlen „bűnismétlőt” veszek alapul, mondjuk napi 10 ezer ft.-nyi bevétellel,  az havonta 300.000!!! nettó „jövedelem”. Vajon hány olyan szerencsés ember van, aki ennyi jövedelmet kapar össze egy hónapban a kedves jogalkotókon és még pár „éhező” vállalkozó kívül?

„Ha sokszor mondják, hogy baj van, akkor az emberek el fogják hinni. Ha azt kommunikálják, hogy rend van, akkor akár az emberek szubjektív biztonságérzete is javulhat.” Ez a mondat a kedvencem. Amikor elolvastam, először arra gondoltam, hogy vajon aki ezt kitalálta teljesen együgyű-e, vagy valamelyik méltán népszerű kommunikáció szak hallgatója, vagy szimplán egy fizetett bérenc, aki azt mondja, amit a mi baromi liberális „uralkodóink” a szájába adnak. Ha pedig ezt tényleg elhiszi, akkor elnézést kérek az előbbi feltételezésekért….akkor csak szimplán kezelendő beteg. Tudják nekem mikor lesz biztonságérzetem? A teljesség igénye nélkül: Ha nem kell átmennem a 10-12 éves suhancok csordája elől az út másik oldalára, félve attól, hogy poénból belém rúgnak, mert ugye ők még nem büntethetőek; ha a lakóhelyem egyik legnépszerűbb turisztikai központjában (ahol egyébként óvoda és általános iskola is működik) nem fognak kabátjuk zsebéből nejlonzacskóból szipuzó emberek lebegni; amikor a 80 éves nagymamám nem attól fog rettegni, hogy holmi csürhe kisebbségi mikor tör be hozzá fényes nappal (megtörtént már sajnos); amikor nem félve fogom a ház előtt hagyni az autómat; amikor a szülők nem esnek a tanárnak, azért mert megbántotta az egyébként rettegett gyerekének a lelkivilágát…..Nos, amíg a fentiek távolról sem látszódnak megoldódni,  addig nekem (és még sokunknak) mormoghatja akárki, hogy rend van, béke van. Nem, nem fogom elhinni, mert nem egy irányítható droid vagyok, aki nem lát, nem hall, nem beszél…

És még valami, reagálva erre a mondatra: „Nem tudom, hogy valaki kiszámolta-e egyáltalán, hogy ez a törvénymódosítás mibe fog kerülni az államnak” Javasolnám, hogy azt az összeget, amit drogosok eltérítésére, gyilkosok, bűnözők társadalomba való visszaillesztésére, a kisebbség integrálására fordítnak, csoportosítsák át és építsenek börtönöket. Lássuk már meg mire van szükség, könyörgöm. Ennek legalább lenne haszna és értelme. De ezúton kérem Önöket, hogy ne felejtsék el, hogy ezeket az épületeket nagybetűs bűnözőknek építik. Tehát szerény véleményem szerint elhagyható a tv a szobákból, nincs szükség felszerelt konditeremre és könyvtárra, a szórakoztató programok szervezése is kihagyható, és azt hiszem tudom nélkülözni „a börtönévei alatt megtanult 5 nyelvet és szerzett 2 diplomát” kezdetű híreket is.