A magyar nép már hozzászokott ahhoz, hogy ha bármije van, akkor bizony azután adót kell fizetni. Ez így rendben is van, beletörődtünk, még ha nem is örültünk. Most viszont jön az új hóbort. Mostmár azután is adót kell majd fizetni, ami nincs? Gyermektelenségi adó. Már maga a kifejezés is csodás. A lényege ugye az, hogy akinek nincs gyereke annak különadót kell fizetnie, mivel nem kell gyerekre költenie, neki úgyis olyan sok marad. Ezen a gondolatmenten haladva én rengeteg új adót tudnék kitalálni és bevezetésre javasolni. Lehetne például adó kopaszoknak, mivel sokat spórolnak azon, hogy nem kell a hajukkal foglalkozni, vagy lehetne különadó az analfabétáknak is, mert milyen dolog már az, hogy ők egy fillérrel sem támogatják a könyvkiadókat, újságosokat, stb. Ugye milyen elmebeteg ötlet? Pont akkora, amekkora a gyermektelenségi adó ötlete.

Vegyük például egy fiatal pár esetét, akiknek volt akkora szerencséjük, hogy minden megadatott, lakás, ne adj isten egy egész ház, biztos anyagi háttér, munkahely. Szeretnének gyereket, de nem jön össze. Nincs egészségügyi probléma a háttérben, próbálkoznak is, de mégsem jön a baba. Szerintem mindenki fel tud mutatni legalább egy ilyen párt a környezetében, akik ebben a cipőben járnak. Mert tetszik tudni döntéshozó urak, az nem úgy működik ám, hogy megnyom az ember egy gombot és másnap reggel a reggeli újság mellé a gólyanéni leteszi a kispólyást. Na az ilyen emberekkel mi is lesz? Külön home-videóval kell majd bizonyítani, hogy ők isten bizony próbálkoznak, de mégsem jön a gyerek? Mondjuk nem is rossz ötlet, mert ugye akkor ezen ügyek kivizsgálására lehet alakítani egy gyermektelenségi minisztériumot, tanácsadói testületet, szakértői csoportot, vizsgáló bizottságot, tehát munkahelyteremtésnek sem utolsó. Milyen szépen tömhetnék a zsebüket a haverok a parlamentben, miközben egész nap házivideókat néznek, és közben azon morfondíroznak, hogy vajon teljes erődobással küzd-e az a két szerencsétlen a gyerekért vagy csak úgy ímmel-ámmal.

Kicsi a gyerekvállalási kedv. Nem a kedv kicsi uraim, hanem a lehetőségek korlátozottak. Akarhatok én gyereket, ha nincs miből felnevelni. Vagy mi van akkor, ha nem akarok? Mi van akkor, ha élvezném az életemet, utazgatnék, tanulnék, szórakoznék még? Nehogy már más mondja meg nekem, hogy én érzelmileg, anyagilag érettnek érzem-e magamat a gyerekvállaláshoz. Veregessük csak a vállát annak a sok értelmi zűrzavarban szenvedőnek, akinek az a jelmondata, hogy ahol x gyerek elfér, ott elfér az x+1 gyerek is. Persze, aki megengedheti magának, annak minden tiszteletem. De ne az én adómból fizessék már ki ezeknek az iskoláját, óvodáját. Azt, aki az iskolatejért, a tankönyv támogatásért, az ingyen menzáért, stb. kuncsorog, azt ne állítsuk már példaképnek az ország elé. Mindenki nyújtózkodjon addig, amíg a takarója ér, legyen az lakás, autó, utazás, gyerek bármi. Ha valaki nem tud bevállalni egy gyereket, mert egyszerűen nincs miből, vagy nincs meg a megfelelő párja például, ne rúgjunk már abba bele még egyet, hogy akkor fizess paraszt.

Azt tudnám ilyenkor hol vannak a jogvédőink? Ennek az ötletnek még a csíráját is el kellett volna pusztítani, nehogy valami barom tényleg bevezesse. Bár ha belegondolok, hogy mennyivel jobban jártunk volna, ha a politikus és képviselő uraink kedves szülei is inkább gyermektelenségi adót fizettek volna ahelyett, hogy gyereket vállaltak, nem is érzem olyan hülyének ezt az ötletet.