index.hu/belfold/2010/05/19/ertelmetlen_a_harom_dobas/
Már itt az elején rögtön leszögezem, hogy mélyen egyetértek. Nem találok olyan okokat, ami megmagyarázná, hogy miért kell adni három esélyt egy társadalomba beilleszkedni nem tudó és nem akaró egyednek arra, hogy megváltozzon, jó útra térjen, bűnbánást gyakoroljon. Amíg bárki bármit megúszhat felfüggesztett börtönnel, jó magaviselettel vagy egyszerűen azzal, hogy a Tisztelt Bíró Úr előtt mélyen megbánja tettét, legalább annyi elrettentés legyen már ezeknek a semmirekellőknek, hogy a 3. után talán egy életre hűvösre teszik. Mondjuk nincs min csodálkozni, amíg létezik az a szó, hogy „megélhetési bűnöző”, vagy amíg ilyen mondatoknak, mint a következő létjogosultsága van az országban: „A kisebb bűncselekményeket sokszorosan elkövetők tehát nem számítanak visszaesőnek, csupán bűnismétlőnek.” Tágra nyílt szemekkel kérdezem, hogy TESSÉK?? Ha mindennap csak épphogy kicsit lop valaki, akkor annak a jutalma csak egy ejnye-bejnye? Próbálják ki kedves törvényhozó Urak és Hölgyek! Mindennap tegyenek ki a pénztárcájukból egy 20 ezrest, és gondolják azt, hogy minden nap egy megélhetési bűnöző áldozatául estek. Ha egy átlag hónapot számolok, és egy nem túl telhetetlen „bűnismétlőt” veszek alapul, mondjuk napi 10 ezer ft.-nyi bevétellel, az havonta 300.000!!! nettó „jövedelem”. Vajon hány olyan szerencsés ember van, aki ennyi jövedelmet kapar össze egy hónapban a kedves jogalkotókon és még pár „éhező” vállalkozó kívül?
„Ha sokszor mondják, hogy baj van, akkor az emberek el fogják hinni. Ha azt kommunikálják, hogy rend van, akkor akár az emberek szubjektív biztonságérzete is javulhat.” Ez a mondat a kedvencem. Amikor elolvastam, először arra gondoltam, hogy vajon aki ezt kitalálta teljesen együgyű-e, vagy valamelyik méltán népszerű kommunikáció szak hallgatója, vagy szimplán egy fizetett bérenc, aki azt mondja, amit a mi baromi liberális „uralkodóink” a szájába adnak. Ha pedig ezt tényleg elhiszi, akkor elnézést kérek az előbbi feltételezésekért….akkor csak szimplán kezelendő beteg. Tudják nekem mikor lesz biztonságérzetem? A teljesség igénye nélkül: Ha nem kell átmennem a 10-12 éves suhancok csordája elől az út másik oldalára, félve attól, hogy poénból belém rúgnak, mert ugye ők még nem büntethetőek; ha a lakóhelyem egyik legnépszerűbb turisztikai központjában (ahol egyébként óvoda és általános iskola is működik) nem fognak kabátjuk zsebéből nejlonzacskóból szipuzó emberek lebegni; amikor a 80 éves nagymamám nem attól fog rettegni, hogy holmi csürhe kisebbségi mikor tör be hozzá fényes nappal (megtörtént már sajnos); amikor nem félve fogom a ház előtt hagyni az autómat; amikor a szülők nem esnek a tanárnak, azért mert megbántotta az egyébként rettegett gyerekének a lelkivilágát…..Nos, amíg a fentiek távolról sem látszódnak megoldódni, addig nekem (és még sokunknak) mormoghatja akárki, hogy rend van, béke van. Nem, nem fogom elhinni, mert nem egy irányítható droid vagyok, aki nem lát, nem hall, nem beszél…
És még valami, reagálva erre a mondatra: „Nem tudom, hogy valaki kiszámolta-e egyáltalán, hogy ez a törvénymódosítás mibe fog kerülni az államnak” Javasolnám, hogy azt az összeget, amit drogosok eltérítésére, gyilkosok, bűnözők társadalomba való visszaillesztésére, a kisebbség integrálására fordítnak, csoportosítsák át és építsenek börtönöket. Lássuk már meg mire van szükség, könyörgöm. Ennek legalább lenne haszna és értelme. De ezúton kérem Önöket, hogy ne felejtsék el, hogy ezeket az épületeket nagybetűs bűnözőknek építik. Tehát szerény véleményem szerint elhagyható a tv a szobákból, nincs szükség felszerelt konditeremre és könyvtárra, a szórakoztató programok szervezése is kihagyható, és azt hiszem tudom nélkülözni „a börtönévei alatt megtanult 5 nyelvet és szerzett 2 diplomát” kezdetű híreket is.
